El kell foglalni a Műcsarnokot (foglaltműcsarnok) és Boros István műtárgykezelőt (festőművészt) megkérni, hogy fáradjon fel a pincéből az igazgatói székbe.
Persze, persze, ez az eset a Műcsarnok pályázatával szomorú. De még szomorúbb, hogy az önkényes kinevezés vagy pusztán formális pályáztatás bevett gyakorlat a szakmán belül a főigazgató alatti mindenféle posztok elosztásakor. Ez a tökéletesen autokrata, szakmai garanciát hasonlóképp nem jelentő, és nemzetközi mércével elfogadhatatlan gyakorlat láthatóan azonban nem zavarja a szakma képviselőit (és a nekik leosztott posztok elfogadóit). A kiállító és oktatási intézmények főigazgató alatti álásaira nem hogy megkésett és szűkszavú vagy alig-definiált pályázatokat nem írnak ki, hanem egyáltalán semmilyeneket. A kinevezők pedig ugyanúgy a maguknak tetszetős kollegiális haverok közül választanak ("odahívják dolgozni"), mint ahogy teszi a mostani politikai vezetés a Műcsarnok igazgatói posztjával; strukturálisan ugyanaz történik. Egy lényeges különbség talán van: míg a "legnagyobb koncok" egyike, a Műcsarnok főigazgatói állása lényegesen kevesebb jelentkezőt érint négyévente egyszer, addig a rutinszerű önkényes kinevezések a szakma jóval szélesebb körét érintik, azaz zárják ki a létező állásokra való jelentkezés lehetőségéből. Az álláspályáztatás általános hiánya a szakma képviselőit opportunista karrierépítő stratégiák eltanulására és gyakorlására neveli, s szorítja ezzel párhuzamosan háttérbe a szakmai érdem és minőségi munka szerinti érvényesülés esélyét.
El kell foglalni a Műcsarnokot (foglaltműcsarnok) és Boros István műtárgykezelőt (festőművészt) megkérni, hogy fáradjon fel a pincéből az igazgatói székbe.
VálaszTörlésPersze, persze, ez az eset a Műcsarnok pályázatával szomorú. De még szomorúbb, hogy az önkényes kinevezés vagy pusztán formális pályáztatás bevett gyakorlat a szakmán belül a főigazgató alatti mindenféle posztok elosztásakor. Ez a tökéletesen autokrata, szakmai garanciát hasonlóképp nem jelentő, és nemzetközi mércével elfogadhatatlan gyakorlat láthatóan azonban nem zavarja a szakma képviselőit (és a nekik leosztott posztok elfogadóit). A kiállító és oktatási intézmények főigazgató alatti álásaira nem hogy megkésett és szűkszavú vagy alig-definiált pályázatokat nem írnak ki, hanem egyáltalán semmilyeneket. A kinevezők pedig ugyanúgy a maguknak tetszetős kollegiális haverok közül választanak ("odahívják dolgozni"), mint ahogy teszi a mostani politikai vezetés a Műcsarnok igazgatói posztjával; strukturálisan ugyanaz történik. Egy lényeges különbség talán van: míg a "legnagyobb koncok" egyike, a Műcsarnok főigazgatói állása lényegesen kevesebb jelentkezőt érint négyévente egyszer, addig a rutinszerű önkényes kinevezések a szakma jóval szélesebb körét érintik, azaz zárják ki a létező állásokra való jelentkezés lehetőségéből. Az álláspályáztatás általános hiánya a szakma képviselőit opportunista karrierépítő stratégiák eltanulására és gyakorlására neveli, s szorítja ezzel párhuzamosan háttérbe a szakmai érdem és minőségi munka szerinti érvényesülés esélyét.
VálaszTörléshttp://www.mnvzrt.hu/allasajanlatok/mucsarnok_eredmeny_20101229.html
VálaszTörlés